Bankkecske

Hallgatom a TV-ben a műsorvezető és egy pénzügyi tanácsadó beszélgetését a végtörlesztésről, arról, hogy mi várható, mi lenne jobb az embereknek. A műsorvezető mondja, hogy a Hiteltársulás 8%-os hitelt akar a tagjainak egy állami bankon keresztül és habár a lehetséges megoldások közül az állami bank az egyik, a 8% THM azért biztosan nem megy. Kérdés, hogy miért nem jó gondolat a 8%- os THM? Persze nem érti, hiszen ő nem banki szakember, és ennek hangot is ad...

Nekem azért van pár gondolatom, bár én meg csak egy kecske vagyok. Igaz,  bankban járatos kecske. Belegondoltam, hogy kecsketársaim éppen majszolják a reggeli káposztájukat és ezt hallják, vajon mit fognak  gondolni a bankokról, meg a pénzügyi tanácsadókról, és hogy, kaptak-e választ bármelyik kérdésükre is. Egyáltalán ma ad-e nekik választ bárki? Ha végignézitek, a médiumok kínálatait, rájöttök, hogy nem nagyon. Éppen tegnap óvott a PSZÁF minket a félretájékoztatástól és attól, hogy megszorultságunkban fűhöz-fához, vagy káposztához forduljunk.

Szóval, az a helyzet, hogy a bank a tulajdonosai, a betétesei pénzét vagy valakitől, például az MNB-től vagy más bankoktól kölcsönkért pénzt kockáztatja, azaz adja ki hitelre. Na már most, ha ez így van, akkor ugye a banknak több kamatot kell kérnie a hitelesektől, mint amennyit azoknak ad, akik a pénzüket neki, mint banknak kölcsönadják (a betétesek, MNB vagy más bankok). Annyival kell többet kérni, amennyi fedezi a bank működtetésének egy részét  (hiszen csak egy a sok termék közül), meg ugye abból a különbségből kell elviselni, hogy lesz olyan adós, aki nem tudja fizetni a hitelét, attól még a banknak vissza kell adnia a pénzt annak, akitől kölcsön kapta. Tehát a kamatkülönbözet a kiadott hitel és a kapott pénz után fizetett kamat között nem csak banki profitra megy, hanem működési költségre, kockázati felárra, a veszteségek kifizetésére. Már a kecskeiskolában is tanultuk, hogy a MNB alapkamat meghatározza azt, hogy a bankok milyen kamatszintről kezdenek el gondolkodni. Az alapkamat január óta 6%, így aki 8%-os THM-ű hitelt akar, amibe ugye benne van a hitel elbírálásának, a biztosíték értékelésének, a hitel feldolgozásának költsége is, akkor azt akarja, hogy kb. 1-1.5% elég legyen a bank működésére és a veszteségek fedezésére. Na már most, tanult kecsketársaim, olvastátok az elmúlt hónapokban, hogy lassan 20% a késedelemben lévő hitelek aránya, ami persze darabszám szerint 20% és nyilván nem feltétlenül a legnagyobb összegű hitelek kerülnek legelőször bajba. Talán látjátok most már, hogy az alacsony hitelkamat akkor reális, ha a bank előre tudhatja, hogy mindenki visszafizeti azt terv szerint, nem lesz vele gond. Na de ezt most, itt nálunk, tudjuk, hogy nem így van... Így persze ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba. A megoldás az, ha szépen mindenki alaposan végiggondolja, hogy az ő havi bevétele mennyire biztos a következő években, mit tud vállalni, tud-e most pénzt előtremteni valahonnan, és mérlegel, számol. Ebben segítek nektek én a http://www.bankometer.hu/hitelkivaltas-szimulator/ oldalon. Ha pedig tudjátok már, hogy HUF hitelre akartok váltani, akkor nézzétek meg, hogy néhány okos, és a bankszakmában jártas kecsketársammal hogyan segítünk titeket konkrét banki ajánlatokhoz.

A kormánynak eltökélt célja, hogy jövő év végén már ne terheljék devizahitelek a családokat. Mostmár a kis- és középvállalkozásoknak is kamattámogatott forinthitelt emlegetnek a devizahitelek kiváltására. Ha kell, még egy állami tulajdonú lakossági bank megalapítása is szóba jöhet. Egy kicsit már olyan íze van az egésznek, mintha kötelező lenne forinthitelre váltani. Tényleg megéri majd? A lakosságot azt hiszem, most nem az érdekli, hogy devizában vagy forintban van-e hitele, talán még az is kevéssé, hogy mennyi tartozása van hátra, de az annál inkább, hogy egy hónapra mennyi lesz a törlesztőrészlet. Kérem, lehet itt szépíteni a dolgokat, meg megszabadulni a devizahitel rabságából, de a lényeg ugyanaz marad. MENNYI LESZ A TÖRLESZTŐRÉSZLET? És biztos, hogy kevesebb lesz, ha átváltjuk a meglévő devizahitelünket forinthitelre? Akkor majd több marad havonta a családi kasszában, és esetleg egy mozi is belefér a hónap közepén, vagy egy kirándulás? Mert a kérdés ez. Hogy mennyit kell fizetni? Mert most nem nagyon van miből a gázszámla, a villanyszámla, az adók és a havi egy bevásárlás után. Hogy akkor most végre jut is és marad is? Ezt ígérje meg valaki!

Unalomig ismételt közhelyünk, hogy a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ennél már csak az a rosszabb, amikor a saját bőrünkön tapasztaljuk, milyen az, amikor valaki segíteni akar nekünk, csak másképp sül el a dolog. Kérdés, hogy vajon ezt gondolják-e most a végtörleszteni kívánó, vagy az azt fontolgató devizahitelesek?

Érezhetően nagyon sokan megkönnyebbültek a törvény bejelentése után. Egyrészt azért, mert az emberi pszichének már az alapból jólesik, ha valaki észreveszi, hogy baj van és még boldogabb lesz, ha még segíteni is akarnak neki. Természetes, hogy olyankor egy kicsit fellélegzik az ember. Végre valaki észrevette, hogy gond van! Végre valaki segít! A megszokott érzelmi reakció ilyenkor a lelkesedés. A fogyasztók a törvényt kitörési lehetőségként élték meg a devizahitel súlya alól. Természetes emberi reakció az is, hogy nagy örömünkben hajlamosak vagyunk a túldimenzionálásra. – Majd akkor most pikk - pakk minden megoldódik, a föld alól is előkerítjük azt a pénzt, kifizetjük, és vége a rémálomnak. – A realitásba így vagy úgy azonban vissza kell érkezni. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a segítség nincs, csak azt, hogy nem olyan nagyon sima az ügyünk, mint ahogyan ígérték, mint ahogyan gondoltuk. . .

Vissza a realitásba

Az első realitásba rángató eset a Bankszövetség reakciója volt a törvény bejelentése után. Ellenlépéseket tervezgettek és az elmúlt napokban ezeket meg is tették. Kérik az Alkotmánybíróságot (AB), vizsgálja felül a törvényt, mert meglátásuk szerint az sérti a szerződési szabadság alkotmányosságának elvét. Információink szerint a nagyobb (és nem csak külföldi tulajdonban lévő) bankok már csatlakoztak a Bankszövetség beadványához. Az Alkotmánybíróság válaszától félve a Volksbank például belefoglalta a végtörlesztési szerződéseibe, hogy amennyiben az AB megsemmisíti a törvényt, a különbözetet a már végtörlesztett fogyasztó „haladéktalanul” visszafizeti a banknak. A Pénzügyi szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) le is csapott az esetre, ami érzékelteti, hogy a bankok „félnek” használni a végtörlesztést az AB hivatalos állásfoglalásáig. Ezután nem sokkal az Erste bank borzolta tovább a kedélyeket, amiről kiderült, hogy csak egyszer ad lehetőséget a végtörlesztési kérelem benyújtására, és ha a fogyasztó hatvan napon belül nem tudja befizetni a meghatározott összeget, elesett a végtörlesztés lehetőségétől. A PSZÁF ezt is jogellenesnek ítélte. A kérdések azonban továbbra is megválaszolatlanul lebegnek a bankok és a fogyasztók feje felett. Mi lesz akkor, ha mégis alkotmányellenes a törvény? Mi lesz akkor, ha hatvan nap alatt nem tudom előteremteni a végtörlesztéshez szükséges összeget? A segítség ezekkel a kérdésekkel a háttérben már kevésbé használható.

A kérdések kérdéseket szülnek

A törvény életbelépése után a bankok szinte egyöntetűen kamatemeléssel reagáltak. A forinthitelek kamatai általánosan 1,5 százalékkal emelkedtek. A kormány kartellről beszél, és a Gazdasági Versenyhivatal már vizsgálja is az ügyet. De mit jelent ez egy fogyasztó számára? További kérdéseket… Mert azok, akik a végtörlesztés hevében beleugrottak egy forinthitelbe, csak most realizálják, hogy a rögzített árfolyam nem rögzített kamatot jelent. A témával kapcsolatos fogyasztói fórumok hangulata pedig a győzelemittas hangvételből a kétségbeesés felé tendál ismét;

-         „Mi lesz, ha a végtörlesztést elmeszeli az Alkotmánybíróság?”

-         „Mi lesz, ha nincs meg hetven nap alatt az összeg?”

-         „Miért nem számolta el a végtörlesztést a bankom, amikor egy jó ideje már ott a pénz a számlámon?”

-         „Miért nem tudok a hitelemmel megegyező forinthitelt felvenni?”

-         „Miért nem adnak hitelt, csak havi nettó 200000 forint feletti fizetésre?”

Miért is akartak segíteni? És kinek?