Az egész akkor kezdődött, amikor elkezdett nőni a havi hiteltörlesztés és sokan a témával kapcsolatos ismerethiányuk miatt a bankokat okolták. Ismerős mindannyiunknak, hogy szeretünk ellenséget keresni, ha nincs kitalálunk egyet, mert oly jó utálni valakit! Az elmúlt 1-2 évben rengeteg hír jelent meg, amelyek gyakran féligazságok alapján valami negatívumot írtak egyes bankokról vagy az egész szektorról, erősítve a bankellenes hangulatot.

A minap a bankometer.hu portál is közreadta, hogy milliárdokat költöttek a bankok a 4 órás átutalás (szaknyelven intraday giro vagy IG2) bevezetésére. A legnagyobb közösségi portálon egy olvasó csak annyit kommentelt a cikkre, hogy „És, majd csak túlélik!”. Persze, túlélik. Látni kell azonban a tágabb öszefüggéseket is. A bank a kapott tőkéjéből, a betétesek betétjén és a hitelesek hitelén keresett pénzből él. Ha a banknak nem megy jól, akkor a gazdaságnak sem megy jól, mert és persze fordítva is. Ha a bank nem ad hitelt, akkor a gazdaság nem működik rendesen, hiszen ezt látjuk most is. Viszont csak akkor ad hitelt, ha van miből és van kinek. Ma  mindkettő problémás, hiszen a bankok magyarországi nyereségessége nem elég vonzó ahhoz, hogy ide tegyék a kihelyezni való tőkét. És persze a gazdaság miatt egyre kevesebb a hitelezhető vállalat is. 22-es csapdájának látszik az egész pedig nem az. Ha vonzóvá válik a hazai gazdasági környezet, akkor lesz miből és lesz kinek hitelezni, ez a gazdaságpolitika feladata, a bankok fricskázása nem vezet sehova. A tudatos bankválasztás, a termékek és kondícióik nyomonkövetése pedig a mi felelősségünk, mindannyiunké. Nemcsak az olimpia előtt vásárolni tervezett TV árát kell alaposan körbejárni, hanem az ahhoz szükséges áruvásárlási hitelt is. Meg a bankszámlacsomagunk kondícióit is. Csak ehhez még nem szoktunk hozzá. Reméljük azért fejlődünk ebben is, és talán egyre jobban értjük majd, hogy mi miért történik.