Bankkecske

A kormány az Index információi szerint tegnapi ülésén tárgyalta azt az előterjesztést, amely 2 százalékos kamattámogatást biztosítana a közalkalmazottak végtörlesztéséhez. Bár a javaslat konkrétumokat tartalmaz a portál információi szerint arról, hogy kik, milyen feltételekkel, kaphatnák meg a támogatás, az is egyértelműen kiderül abból, hogy a rendelkezésre álló idő alatt már semmi esély nincs a lebonyolításra.

Ha ugyanis a kormány az uniós szabályok betartása mellett kívánná biztosítani ezt a lehetőséget a közalkalmazottaknak, az Európai Bizottsággal előzetesen el kellene fogadtatni a szabályokat. E jóváhagyás birtokában (feltéve persze, hogy megszületik) a Nemzetgazdasági Minisztériumnak szerződést kellene kötnie a bankokkal és az államkincstárral, ki kellene továbbá dolgozni a konkrét pénzintézeti termékeket, amelyeket a közalkalmazottak igénybe vehetnének. Ezt követően kezdődhetne meg a hitelkérelmek elbírálása és azok folyósítása.

Figyelembe véve, hogy Európában ma döntenek arról, hogy eljárást indítanak-e Magyarország ellen egyes kifogásolt törvények miatt, viszonylag kicsi az esélye annak, hogy a magyar kormány újabb konfliktust vállal fel az unióval. Ám, ha mégis úgy döntenének, hogy fejjel mennek a falnak, akkor sincs szinte semmi esély arra, hogy a hátralévő két hétben 53 ezer ember, 185 milliárd forintnyi végtörlesztéséhez (a kormány elé került anyag szerint ennyi igényt jelentettek be az állami intézményeknél dolgozók) elbírálják a hitelkérelmeket. S, akkor arról még nem is beszéltünk, hogy jelenleg az előterjesztésben szereplő feltételeknek megfelelő hitel sincs a piacon. (A támogatást olyan hitel mellé lehetne nyújtani, amely kamata maximum 3 százalékponttal haladja meg az éves referenciahozamot. Ez utóbbi tegnap 8,4 százalék volt. Az OTP, amely még nem állította le a végtörlesztési hitel folyósítását 12,25-12,75 százalék között ad e célra forrást.)

Ha ez így van, felmerül a kérdés: miért foglalkozott a témával tegnap a kormány? Az előterjesztésben erre is ott a válasz. A készítők azt javasolják a kormánynak, egyezzen meg a bankokkal abban, hogy a "kibővített árfolyamgát-rendszerbe először azokat engedjék be, akik a végtörlesztésre bejelentkeztek, de végül az nem történt meg".

Hát ennyi!

Köszönjük Matolcsy György az újabb ígéretet – mondhatnánk a több tízezer közszolga nevében (bár még nyilvánosan nem hangzott el). Mindazonáltal a jövőben valószínűleg jobban végiggondoljuk azt, hogy mikor hiszünk Önnek!

Úgy tűnik az európai döntéshozók komolyan gondolják, hogy megleckéztetik Magyarországot, ha nem lép haladéktalanul az uniós elvárások teljesítése érdekében. Egyáltalán nem vagyok azonban biztos abban, hogy ezt az intést komolyabban veszik majd a mi oldalunkon, mint a korábbi figyelmeztetéseket...

Az Európai Bizottság mai ülésén a magyar kormány által igényelt elővigyázatossági hitelkeret (amelyről az elmúlt időben sikerült a legtöbb magyar állampolgárral elhitetni, hogy megállíthatja a forint vesszőfutását, amely a devizahiteleseknek a törlesztőrészletei, a forintadósoknak a várható kamatemelések, mindenki másnak a száguldó üzemanyag-, s egyéb termékek áremelkedése miatt fáj igazán) szóba sem került. Azokat az ügyeket azonban részletesen végig vizsgálták, amelyek miatt hol udvarias, hol határozott felszolítotásokat kaptunk az elmúlt hetekben. Konkrét szakciókat ma még nem fogalmaztak meg, de világosan közölték az elvárásokat, s nem sok időt hagytak a gondolkodásra.

Egyebek mellett három törvény visszavonását várják a magyar kabinettől az európai döntéshozók: a jegybankról, a bírák korai nyugdíjazásáról, illetve az adatvédelmi obudsman elküldéséről szóló jogszabályokét. Erre (vagy ennek irányába tett lépésre) egy hét áll rendelkezésre, a biztosok ugyanis január 17-én döntik el, hogy indítanak-e a kérdésekkel kapcsolatban kötelezettségi eljárást vagy sem. (Csak emlékeztetőként: a Nemzetközi Valutaalap január 18-án dönt a Magyarországnak nyújtandó hitelről tárgyaló delegáció mandátumáról, Fellegi Tamás, a magyar küldöttséget vezető tárca nélküli miniszter pedig január 20-án találkozik Olli Rehn-nel, az unió gazdasági ügyekért felelős alelnökével.)

A kötelességszegési eljárások megsértése miatti jogi procedurák mellett másra is számíthatunk, a bizottság ugyanis elégtelennek értékelte azokat az intézkedéseket is, amelyeket a magyar kormány a hiány csökkentése érdekében tett, így fennmaradhat az országgal szemben a túlzottdefficit-eljárás, s olyan szakaszba lép, amely következménye már az lehet, hogy 2013-tól elzárják az uniós pénzcsapokat. (Ilyen szankciót a közösség fennállása óta még egyetlen tagállammal szemben sem alkalmaztak.)

Az unió határozott lépésekre szánta tehát el magát velünk szemben, nem vagyok azonban biztos abban, hogy ez el is jutott a megfelelő helyekre, a nemzetgazdasági minisztérium uniós döntésre reagáló közleménye ugyanis (számomra) nem volt megnyugtató, semmi konkrétumot nem tartalmazott ugyanis pedig előre ismert volt, hogy mely kérdésekről tárgyalnak ma Európában, s az álláspontokról is épp elég információ állt rendelkezésre ahhoz, hogy arra megfelelő válasszal készülni lehessen.

Nem akarom, hogy folytatódjon a süketek párbeszéde Európa és Magyarország között!

Nem akarom tovább nézni ahogy a felek egymásra mutogatnak, de csak a saját érveiket sorolják miközben a bizonytalanság felörli az országban azokat az erőforrásokat is, amik a válság után megmaradtak: legyen az tőke, bizalom, hit, elkötelezettség vagy bármi más!

Nyugalomban szeretnék élni, de legalább is olyan helyen, ahol látom, hogy a kormány merre akarja vinni az országot. Ha Európába, akkor el kell fogadni a játékszabályokat. Ha fontosabb a különutas magyar út, akkor arra kell határozottan rálépni. Kétharmaddal bármelyiket meg lehet tenni.

Egy dolgot viszont nem lehet sokáig: táncolni a szakadék szélén. Ha muszáj (bármerre), ugrani kell. Így ugyanis több esély van az életben maradásra, mint akkor, ha egyensúlyunkat vesztve zuhanunk a semmibe...

Itthon ismeretlen fogalom került a napokban a köztudatba: a magáncsőd. A Nemzetközi Valuaalap a Figyelő hetilap információi szerint ennek bevezetéséhez (is) kötné a most formálódó új hitelmegállapodást Magyarországgal. De mire jó ez az intézmény, kinek nyújthat segítséget?

 A csőd egy hivatalos adósságrendezési eljárás. Olyankor érdemes alkalmazni, amikor egy adósnak lenne esélye arra, hogy helyzetét rendezze (van jövedelme, illetve olyan vagyontárgyai, amelyek legalább részben fedezetet nyújtanak tartozásai kiegyenlítésére), s a probléma „csak” abból ered, hogy körülményei érdemben megváltoztak. Az eljárás lényege – némi leegyszerűsítéssel - az, hogy az adós a csőd bejelentésekor védelmet kap: nem kezdődik meg eszközei értékesítése, hanem egy külső szereplő, a vagyonkezelő közreműködésével felmérik a jövedelmi és vagyoni helyzetet, s kidolgoznak egy olyan „programot”, amely eredményeként az adósság, illetve annak egy a hitelező által elfogadott mértékben csökkentett része visszafizetésre kerül, természetesen felügyelet mellett. Fontos azonban látni, hogy a csőd nem a kötelezettségek elengedéséről szól, hanem arról, hogy az adós megváltozott körülményeihez igazítják a tartózás rendezését. Segítségként egy ilyen eljárástól annyi várható, hogy kiszámítható körülményeket teremt azoknak, akik válságos helyzetbe kerültek.

Hogy szükség lenne-e ilyen rendszerre Magyarországon? Nagyon is! Itthon ugyanis nem csupán a kilátástalan helyzetbe került adósok kerülhetnek nap mint nap szembe a végrehajtókkal, hanem olyanok is, akik – ha egy kis levegőhöz jutnának – talpra tudnának állni. Ehhez azonban egy működő intézményrendszer kellene: megfelelő jogi keretekkel, rugalmas eljárásokkal, felkészült bírókkal és vagyonkezelőkkel. Az előbbi felsorolásnak azonban már az első eleme (jogiszabályok) is hiányzik, pedig a törvényhozás már többször nekifutott a problémának. Legutóbb 2009-ben készült tervezet, amely az indoklás szerint az adósságspirálba került családoknak segített volna kikerülni kilátástalan helyzetükből, ami mellett arra szolgált volna, hogy csökkentse a lakósság eladósodottságát, illetve a felelős hitelezői magatartás kialakulását. Foglalkozott a kérdéssel azóta az Orbán kormány is, konkrétumok azonban egyelőre nincsenek. Pedig lépni most kellene, addig, amíg még sokan lennének olyanok, akiken ilyen „egyszerűen” is lehetne segíteni…

Egy éve kérdezte egy ismerősöm, van-e belső infóm arról, hogy a kormány elveszi az egymillió forint fölötti magánbetéteket. Nem volt. Elmondtam viszont neki, hogy szerintem ez nem valószínű, mert számos hazai és nemzetközi jogszabályba ütközik, ráadásul nem is lenne túl népszerű. Nem lehettem igazán meggyőző, mert pár hónappal később lelkesen mesélte, milyen kulturáltan szolgálták ki Ausztriában, amikor kivitte a pénzét. 

Ma már nem csak beszélgetésekben kerül elő a kérdés: ez a téma a hazai média egyik fő sztorija napok óta. A véleményem nem változott, s némi józan mérlegelés után ugyanerre a következtetésre juthat bárki. Ha viszont ez így van, mi az, ami miatt tömegek ülnek fel egy ilyen pletykának s indulnak útnak a környező országokba, hogy „mentsék” a vagyonukat?

Értem: a többség nem rendelkezik jelentősebb megtakarítással (ráadásul a "jelentős" sem ugyanaz az összeg mindenkinek). De ez egyben már azt is kell, hogy jelentse, hogy minden szóbeszédet elhiszünk? Esetleg élvezzük, hogy riogatnak minket? Jól érezzük magunkat, mert ismét van valami, ami miatt haragosak lehetünk az egész világra, ahelyett, hogy tennénk valamit helyzetünk javítása érdekében? Az elmúlt két évben a magyar emberek olyan nehézségekkel néztek szembe a mindennapokban, amely felér a leghátborzongatóbb thrillerek tucatjának feszültségével, nehezen tudom tehát elképzelni, hogy mindezek után külön keresni kellene az indokokat arra, hogy aggódhassunk.

Ami miatt a jelenlegihez hasonló helyzetek kialakulhatnak a tudatlanság és az igénytelenség. A tudatlanság arról, hogy mit szabad és mit lehet. A tudatlanság arról, hogy egy ilyen pletyka és az ezzel összefüggésben elinduló pénzkiáramlás milyen következményekkel jár. S, az igénytelenség, ami lehetővé teszi, hogy mások véleményére jobban adjunk, mint amennyire a saját ítélőképességünkben bízunk. Ez persze szomorú, hiszen így tényleg az orrunknál fogva lehet rángatni minket bárhova és bármibe.

Jó lenne, ha végre megértenénk: csak rajtunk múlik, hogy felülünk az aktuális riogatásnak vagy utána nézünk a híresztelésnek, konzultálunk szakértőkkel, de a saját mérlegelésünk alapján hozzunk döntést. Itt az ideje felnőni, és nemcsak a bankbetétek államosításával kapcsolatban! Amíg ezt nem tesszük, tényleg játsszuk a hülyét. Vagy nemcsak játsszuk...

Hiába mondja a kormány, hogy az államadósság azért ilyen nagy, mert euróválság van, és a mi gazdaságunkkal semmi baj nincsen. Hiába szárnyalunk, csökkentjük a munkanélküliséget és az adósságainkat. Hiába a sok kijelentő mondat arról, milyen nagyon rendben van a pénzügyi rendszerünk. Mostmár komolyan kilóg a lóláb. Ma reggel ugyanis ismét forintgyengülésre ébredtünk. Az euró 320, a svájci frank 258 forint körül mozog. Magyarország külföldi gazdasági lapok címlapjain virít a forint miatt. A devizahitelben maradt, vagy ragadt adósok pedig rettegve számolgatnak, mekkora törlesztőrészletet küldenek ki a bankok nekik ilyen árfolyamokkal. És akik forinthitelt vettek fel? Nézzük csak! Már túl vagyunk egy 100 bázispontos alapkamat-emelésen, ami meglátszik a forinthitelek kamatain is. A helyzet viszont az, hogy a jegybank nem tűrheti tétlenül a jelenlegi helyzetet, és a megoldásai között szerepelhet az alapkamat újbóli emelése. És a kör bezárul, a törlesztőrészletek meg növekedhetnek tovább. A bankok január végéig elkészítik javaslataikat a lakossági és a kkv-hitelezés felfuttatására. Közben reménykedünk az IMF-el való sikeres megegyezésben, a forint erősödésében. Már megint várunk.