Egyre színesedik a lakosságnak kínált megtakarítási termékek piaca: van már olyan forint, illetve euróbetéti ajánlat is, amelyeknél a kiemelkedően magas kamat feltétele devizaárfolyam, illetve tőkepiaci index alakulásához kötött. Első rátekintsére aggályosnak látszik betéteknek ilyen jellegű termékekkel történő ötvözése azt figyelembe véve, hogy mennyire tudatos a lakosság, amikor pénzügyi terméket választ...

A magánmegtakarítók döntő többsége ugyanis, amikor meglátja, hogy a nemrég az orosz Sberbank birtokába került Volksbank, a forintbetétre évi 12, euróra pedig 6,6 százalékot fizet egy, illetve másfél éves időtávban, lehet, hogy már nem is vizsgálja meg alaposan, hogy ennek mi is a feltétele. Pedig érdemes lenne.

A Tizenkettes Strukturált Betét névre keresztelt forintbetétre ugyanis csak akkor jár az impozáns hozam, ha az (EKB által jegyzett) euróárfolyam 2012. március 21. és 2013. március 18. között egyszer sem magasabb legalább 40 forinttal a 2012. március 13-án rögzített árfolyamnál. Ha ez a feltétel nem teljesül a 0,01 százalék lesz csupán kamat.

A Metal Index Sturkturált Betét elnevezésű euróterméknél pedig egy fémindex, az SP ALL METAL alakulásán múlik a hozam. Kamatot egy év után, illetve lejáratkor fizet a majd másfél éves módozat abban az esetben, ha a megjelölt index a 2012. április 11-én rögzített záróárfolyamát 109 százalékkal meghaladja a 2013. április 10-én (első kamatfizetés), illetve lejáratkor (2013. október 3-án).  A feltétel nem teljesülése esetén azonban itt is névleges (évi 0,01 százalék) a kamat.

A két kornstrukciót lehetne olyan szemmel nézni, hogy úgy ad lehetőséget a betételhelyezőknek kockázatosabb tökepiaci termékekkel való spekulációra, hogy közben nem kell szembesülniük azzal, hogy egy befektetésen veszíteni is lehet. Hiszen - mint tudjuk - a betétben elhelyezett tőkét mindenképp kifizetik lejáratkor, ami devizapiaci vagy árupiaci spekulációnál messze nem igaz.

Nem könnyű azonban ilyen szemmel figyelni ezeket a módozatokat akkor, amikor a lakosság többsége az alapvető megtakarítási termékek közötti különbségeket sem érzi (nemrég arról írtunk, hogy valaki még a Pénzügyi Békéltető Testülethez beadott beadványában is betéti jegy vásárlásával kapcsolatosan nyújtott be panaszt, miközben befektetési jegyet vett). Különösen akkor nem, ha tudjuk, hogy lenne más módja is annak, hogy biztonságos formához kapcsoljon egy pénzintézet nagyobb hozammal, s ezzel együtt komolyabb rizikóval együtt járó spekulációt.

Ha ugyanezt az ajánlatot egy kötvénykibocsátási tájékoztató tartalmazná, amely közel azonos biztonságot jelent a tőkéjét elhelyezőnek, mint a betét (van olyan pénzintézet is, amely az utóbbi időben olyan kötvénnyel jelent meg, amelynek kamata a forint árfolyamának alakulásától függ), s nem egy betéti termékhez kötődne nem is emelnénk kifogást. Ám nem az, csak úgy néz ki, hiszen még a tőkegyűjtés módja is a kötvényjegyzésekhez hasonlít (egy betétgyűjtési időszakkal indul, ahogy azt kötvényeknél szokták, csak ott jegyzésnek hívják). S, ilyen esetben okkal merül fel a kérdés, hogy akkor miért hívják másként?