Sokszor hangzik el, hogy a magyar lakosság pénzügyi ismeretei hiányosak, a döntések megalapozatlanok, tévesek. A jegybank friss statisztikái nem erről árulkodnak.

A háztartások betétállománya decemberben (egy hónap alatt) több mint 100 milliárd forinttal nőtt. Önmagában ezen a híren is el lehetne merengeni azt figyelembe véve, hogy ez volt az a hónap, amikor a lakosság igen széles rétege a családi és baráti megtakarításokat összegyűjtve, s esetenként minden mozdítható vagyontárgyát értékesítve igyekezett összeszedni elegendő forrást arra, hogy devizahitelétől a végtörlesztés révén megszabaduljon, s be is fizetett ilyen címen mintegy 200 milliárdot a pénzintézetek kasszájába. Köztudott azonban az is, hogy az esztendő utolsó hónapja egyben az az időszak, amikor a munkáltatók kifizetik az év végi juttatásokat, s azzal is tisztában van mindenki, hogy a komolyabb jövedelmek és a nagyobb terhek a társadalom igen távol álló csoportjait érintik: gondolva itt arra, hogy nem azok küzdenek ma a devizahitelek megnövekedett terheivel, akik év végén a ma már ritkább, de előforduló 13. havi fizetéseket, esetlegesen a sok számjegyű év végi bónuszokat hazaviszik. (Ez utóbbi eredményeként a december a megelőző években is rendre komolyabb betétnövekedést eredményezett: 2010-ben több mint 160, 2009-ben 150 milliárddal hízott a háztartási állomány.) Lehet tehát magyarázatot találni az egymással látszólag ellentmondásban álló adatokra, bár a mértékek azért elgondolkodtatóak. Ennél azonban e pillanatban sokkal izgalmasabb kérdés az, ami a megtakarítások összetételének változásából látszik.

A háztartási betétállomány úgy nőtt szűk 100 milliárddal, hogy a devizaszámlákon lévő pénz csökkent (ha nem is jelentős mértékben, kevesebb mint 7 milliárd forintnak megfelelő összeggel) a forintbetétek pedig 104 milliárddal emelkedtek. Magyarán a lakosság a gyenge forintot, s a jegybanki alapkamat-emelések, illetve az erőteljes banki forrásgyűjtési akciók eredményeként emelkedő forintkamatokat látva a devizabetétek helyett a forintmegtakarítások felé fordult, ami arra utal, hogy – legalábbis összességében szemlélve a folyamatokat - megfontolt pénzügyi döntések születtek.

Amikor a forint decemberben többször ostromolta a 2009 tavasszal beállított 317 forint fölötti történelmi csúcsot (január első hete óta ez a határ már 324 forint fölé emelkedett) a lakosság (legalábbis az a statisztikai sokaság, amely mozgását az MNB adatai mutatják) nem rettegett az államcsődtől, s nem menekült a hazai devizától, hanem időszerűnek látta realizálni azt a nyereséget, amelyet a korábban kedvezőbb árfolyamon vásárolt deviza eladásával lehetett (tavasszal és nyár elején az európai közös pénz még 260-270 forint között mozgott a bankközi devizapiacon), s a megemelkedő forintkamatokat kihasználva helyezte el. Történt mindez akkor, amikor a sajtó folyamatosan arról cikkezett, hogy a betétek államosításától félve az emberek külföldre menekítik vagyonukat. Tudjuk volt példa az utóbbira is bőven, mindezzel együtt jó látni annak nyomát, hogy vannak rétegek, amelyek higgadtan, a piaci folyamatokra odafigyelve, a realitásokat felmérve hoznak döntéseket. Márpedig a statisztikai többség a legkönnyebben mozgósítható megtakarításainál (a betéteknél) decemberben összességében ilyennek bizonyult, s – figyelembe véve a közhangulatot is – jelesre vizsgázott!