Ismét érdekes történetre akadtam a Pénzügyi Békéltető Testület határozatait böngészve. Ez most nem az az igazi mesebeli sztori, amikor a ravasz és számos felkészült jogásszal rendelkező bankkal szemben a kis hiteles győz, s hozzájut ahhoz, amit egyébként szerződésszerűen is biztosítani kellett volna számara, de érdekes…

Az ügy tömören arról szól, hogy egy évre keresett 1,1 millió forintjának fix kamatozású betétet a sajnos végül pórul járt megtakarító. Előadása szerint betéti jegyet kapott, és amikor egy évvel később hozzá szeretett volna jutni pénzéhez, megdöbbenve tapasztalta, hogy visszavásárlási jutalékot kér a bank. A határozat szövegéből később kiderül, hogy öt éves, zárt végű befektetési jegyet vett, amelynél a visszavásárlási jutaléktól csak lejáratkor mentesül a vevő, s tőkevédelem is csak ebben az esetben jár, de erről nem tájékoztatták.

Mindezt azonban nem tudta, így panaszt tett. A pénzügyi szolgáltató elismerte a tájékoztatás hiányosságát, s hozzájárult ahhoz, hogy a 2 százalék visszaváltási jutalék levonása nélkül kifizessék megtakarítását egy év után. A panaszlevélben azonban nem csak az egy éven belüli visszaváltással kapcsolatos feltételek iránt érdeklődött az ügyfél, az is érdekelte volna, hogy mire számíthat az 5. év végén, szeretett volna ugyanis minden feltétel ismeretében dönteni. Ám levelének erre a részére nem kapott jól értelmezhető választ. Időközben ráadásul azzal is szembesülnie kellett, hogy befektetésén 10 százalékos árfolyamveszteséget szenvedett el, lehetősége azonban ekkor már nem volt arra, hogy az ügyletet leállítsa, így panaszával a Pénzügyi Békéltető Testülethez fordult.

A testület az iratok áttekintése után megállapította, hogy a panaszos, amikor a befektetési jegyet megvásárolta a jegyzési íven aláírta, hogy az alap tájékoztatóját és kezelési szabályzatát megismerte. Ezekben az iratokban egyértelműen benne volt, hogy az alap milyen módon fizet hozamot és az is, hogy a tőkevédelem hogyan működik (csak akkor lehet arra számítani, ha a futamidő végéig megtartja a befektetést a tulajdonos). Az az érv tehát ennek alapján, hogy pórul járt ügyfél nem kapott megfelelő tájékoztatást, nem állja meg a helyét, mert a tájékoztatás a jogszabályoknak megfelelően megtörtént – az előírások ugyanis így szólnak. S, ezen nem változtat az sem, hogy a pénzügyi szolgáltató a 2 százalékos visszaváltási díjtól eltekintett volna egy év után, mert azt az méltányosságból tette, így nem tekinthető úgy, mintha azzal elismerte volna, hogy a tájékoztatási kötelezettségével kapcsolatosan mulasztást követett el.

Ha tehát a jogszabályokat nézzük, a banknak igaza van. Ha azonban az ügyfél tájékozottságát, jártasságát vesszük figyelembe már egészen más a kép. Ez az ügyfél azt hitte betéti jegybe teszi a pénzét, ahogy az a Pénzügyi Békéltető Testület - innen is elérhető - határozatból kiolvasható, s nem hívták fel határozottan a figyelmét arra, hogy a befektetési jegy az bizony egészen mást jelent.

Tényleg nem felelős a bank? Tényleg el lehet intézni annyival, hogy a jogszabályok szerint járt el? Ezek szerint igen.

E pillanatban nagyon sajnálom, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület határozataiból nem derül ki, hogy melyik banknál figyelnek ennyire az ügyfelekre, mert tény ugyan, hogy alaposan át kell nézni minden iratot aláírás előtt (ezt nem tudjuk elégszer leírni). Igaz, hogy sokszor felelőtlenek vagyunk, s ezt nem tesszük meg (ezt pedig készek vagyunk minden esetben elismerni: tudjuk, önmagunktól nem védhet meg senki sem). Arról sem kellene azonban megfeledkezni, hogy egy pénzintézetnél az ügyfelekkel csak olyanoknak lenne szabad foglalkoznia, akik felelősséggel ajánlanak pénzügyi termékeket. Akik tudják, hogy az egyes módozatokat kiknek lehet kínálni, ha már valaki bizalmat szavazott az intézménynek, s hozzájuk vitte a megtakarítását. 

Ezt a pénzintézetet, jó szívvel senkinek sem ajánlanám!