Januárban többen végtörlesztettek forinthitel felhasználásával mint az azt megelőző három hónapban összesen: a folyósított kiváltó hitelek száma október-december között még mindössze 17 ezer volt, január végére viszont már 37 ezerre nőtt. Mindeközben a jelzáloghitelek kamata átlagosan mintegy 2 százalékponttal emelkedett, a hitelkiváltó módozatok közül pedig az olcsóbbak tűntek el előbb a piacról. Ez azonban úgy tűnt senkit sem érdekel...

Történt mindez annak ellenére, hogy már december közepén tudni lehetett, hogy a kormány és a Bankszövetség megállapodásának köszönhetően egy olyan átfogó program indul majd, amely a devizahitelesek szinte valamennyi rétegének kínál valamilyen megoldást a devizaalapú kölcsönével összefüggő terhek mérséklésére, a megállapodásról szóló - bárki számára hozzáférhető - jegyzőkönyvből pedig az is kiderült, hogy a korábban nem túl népszerű árfolyamrögzítés rendszerét úgy bővítik ki, hogy az valóban érdemi segítség lehet majd a devizahiteleseknek.

A decemberi megállapodás részletei közül azonban nem ez került előtérbe, hanem az, hogy a végtörlesztés teljesítését február helyett január végére módosították, s őrült versenyfutás indult a forinthitelekért. Ekkor a többség már elfelejtette, hogy számolni kellene. Pedig, ha megtették volna lehet, hogy mást tartalmaz a végtörlesztési mérleg.

Az árfolyamrögzítés már a december közepén rendelkezésre álló feltételek mellett is jóval kedvezőbb lehetőségnek ígérkezett bármely forinthitelnél: számításaink szerint a rendszerbe belépők törlesztése úgy csökken 15-25 százalékkal, hogy közben a hitel teljes futamideje eső költség érdemben nem nő, sőt, sok esetben csökken. (Ez abból ered, hogy a rögzített és piaci áron számított törlesztőrészlet különbözetéből a kamatra eső részt a kormány és a bankok fizetik az adósok helyett.) Ezzel szemben azoknál, akik forinthitellel váltották ki a devizakölcsönt a törlesztőrészlet mérséklődése csak plusz megtakarítások bevonása mellett volt lehetséges, azaz hitelkiváltás – a jóval drágább forintforrás miatt – gyakorlatilag el is nyelte a rögzített s piaci áron számolt tartozás közötti különbözetet.

Ráadásul a ma kiszivárgott hírek szerint a kibővített árfolyamrögzítésről szóló törvénytervezet a december közepén ismertetett feltételekethez képest további könnyítéseket tartalmaz (egyebek mellett meghosszabítják a gáttal védett időszakot). Így még több oka van a meggondolatlanság miatt mérgelődni azoknak, akik forinthitelre váltottak.

Ami persze számukra rossz hír vigasz lehet annak a 80 százaléknak, aki kimaradt a „nagy lehetőségből” (az előzetes összegzések alapján a végtörlesztéssel 1200 milliárd forintnak megfelelő kölcsönt zártak, illetve várhatóan zárnak le azzal együtt, amely esetekben csak a forrás meglétét igazolták a hitelesek, ez az állomány kevesebb mint 20 százaléka.) Számukra is tanulságos azonban ez a történet. Ilyen helyzetben ugyanis nem azokra a részletekre érdemes figyelni, ami a józan ítélőképességünkre káros hatással lehet, hanem számolni kell, ha pedig erre nincs elég idő, akkor csak olyan döntést szabad felvállalni, amelyről egészen biztosan tudjuk, hogy nem fogunk ráfizetni.